CIKKEK
2005/2006

Cikkek

DátumEsemény
2005. szeptember Iskolások lettünk
2005. szeptember Szülőklub hírlevél
2005. szeptember Gyógypedagógiai lovaglás
2005. szeptember 1. Szülőklub
2005. október Integráció
2005. november Ulwilla zenekar hírei
2005. november 18. 3. Szülőklub
2005. december 3. Mikulás kupa
2005. december Mikulás Székesfehérváron
2005. december 6. Mikulás ünnepség
2005. december 9. 4. Szülőklub
2006. február 24. Szülőklub
2006. március 10. Szülőklub

Iskolások lettünk (2005. 09.)

Tanévkezdéskor sorban érkeztek a gyerekek iskolánk első osztályába.

Néhányan vidáman, mások pityeregve jöttek az első hetekben. A napok azonban gyorsan teltek és kezdtek feloldódni a gyerekek. Sokat játszottunk, sétáltunk, ismerkedtünk iskolánkkal, annak környezetével. Fokozatosan elkezdtünk tanulni: nevünk, jelünk, a hét napjai, évszakok, mondókák, versek, énekek: sok-sok érdekes, új ismeret. Ünnepélyeken vettünk részt, október 23-a. Ekkor türelmesen és csendesen kellett viselkedni. Aztán jött a Mikulás, lehetett énekelni, nevetni még hangoskodni is.

Egy csendesebb ünnep következett, a „kiskarácsony”. A készülődés napokkal előbb elkezdődött: beszélgetéssel, énekléssel, mézeskalács sütésével. A feldíszített karácsonyfa és a fellobbanó gyertyaláng visszatükröződött a hét kisgyermek csillogó szemecskéjében. Nem is az a kicsi jelképes ajándék volt a fontos. Maradandóbb élmény a rácsodálkozás, ahogy a karácsonyfát körül álltuk, a megilletődöttség és az őszinte kívánság: Boldog Karácsonyt!

Kedves Szülők! Köszönjük, hogy bennünket, az osztályban dolgozókat megtiszteltek bizalmukkal és ránk bízták kicsi gyermekeik tanítását, nevelését. A péntek délutáni örömteli hazautazás után tudjuk nem könnyű hétfőn reggel ismét útra kelni és egy újabb hétre itthagyni gyermeküket. Ezért mi becsüljük és tiszteljük Önöket. Hónapokon, éveken keresztül ehhez emberfeletti kitartás szükséges. Ehhez a legfontosabbat: egészséget, erőt és türelmet kívánunk.

„Áldás szálljon minden házra
Kis családra, nagy családra
Karácsonyfa fenyőága
Hintsél békét a világra.”

E sorokkal kívánjuk, hogy ünnepeik teljenek csendesen, békességben! Vissza...

Szülőklub hírlevél (2005. 09.)

A 2005/2006-os tanévben immár másodszor indítjuk útjára "Szülőklub" rendezvény-sorozatunk hírlevelét.
Az elmúlt tanévben - sok év után újólag - ezen elnevezés alatt rendszeres összejöveteleket hirdettünk meg a szülői kör számára, azzal a céllal, hogy lehetőséget biztosítsunk a szülők egymás közötti, s a szülők nevelők közötti élőbb, s rendszeresebb együttlétre, véleménycserére. Rendezvényeinket mindig egy-egy meghatározott téma köré szerveztük, melyet kézműves foglalkozásokkal, játékos együttlétekkel igyekeztünk változatosabbá, színesebbé alakítani.

Ezévi terveinkről:
- A szülői véleményekkel összhangban a tíz alkalomból lesznek olyanok, melyeken egy-egy témához kapcsolódóan előadás hangzik majd el, s ezt követi a kötetlen beszélgetés.
- Terveztünk azonban az idei tanévre a társadalmi munkán kívül több kötetlen együttlétet is. Szeretnénk, hogy ily módon is változatosabbá, vonzóbbá tegyük programunkat, s minél több szülő számára biztosítsunk hasznos és kellemes időtöltést.
- Tervezünk egy olyan alkalmat is, amikor csak a szülők lesznek az előadók.
- E tanévben is működtetjük játékkölcsönző programunkat.
- Összejöveteleink után továbbra is eljuttatjuk minden szülőhöz Hírlevelünket, hogy azokhoz is eljussanak beszámolóink, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak személyesen jelen lenni rendezvényeinken.
- Kérjük, s egyúttal biztatjuk is Önöket, hogy Hírlevelünkön keresztül is osszák meg gondolataikat velünk, nevelőkkel, illetve szülőtársaikkal. Várjuk tehát írásaikat!
- Szülők kérésére rendezvényeinket tíz órakor fogjuk kezdeni, hogy legyen bőségesen idő a beszélgetésekre is, azonban szívesen fogadjuk azon szülők csatlakozását is, akik csak később, avagy csak részlegesen tudnak egy-egy összejövetelbe bekapcsolódni. Vissza...

A gyógypedagógiai lovaglásról általában, és tapasztalatainkról (2005. 09.)

A gyógypedagógiai lovaglás célja a tanulásban értelmileg akadályozott, autista, részképesség problémákkal küzdő látás- és hallássérült (esetenként mozgássérült) magatartászavaros, hyperaktív, beszédproblémákkal küzdő gyerekek fejlesztése egyénileg vagy csoportosan a ló, a lovaglás, a lovardai tevékenységek és a környezet által.
Általános cél: az akadályozott emberek számára is nyitottá kell tenni az emberi élet hozzáférhető területeit, hogy minden lehetőséget felhasználva aktív résztvevői lehessenek a társadalom életének.
A lovaglási helyzetek összetettsége rendkívüli lehetőségeket teremt a különböző fogyatékosságokkal rendelkező emberek fejlesztése számára. Konkrét céljai közül csak néhány:

- képességfejlesztés, életminőség javítása,
- nagymozgások, finommozgások koordinációja, helytelen mozgások korrekciója, tartási hibák csökkentése, egyensúlyérzék, ritmusérzék fejlesztése,
- érzelmi, akarati élet, a viselkedés, magatartás, a cselekvés pozitív irányú befolyásolása,
- az állattal, a társakkal, a környezettel való kapcsolatteremtés, kommunikáció fejlesztése,
- testtudat, térérzékelés fejlesztése,
- fegyelem, kitartás, céltudatosság, felelősségérzet, kötelességtudat kialakítása,
- bátorság, erőnlét növelése,
- segítségadás, önzetlen szeretet megtapasztalása, örömszerzés,
- új ismeretek szerzése lóról, a ló életmódjáról, környezetéről, gondozásáról

Röviden a mi tapasztalatainkról: Lovaglás közben sokszor beszélnek a lóhoz, sajátos nyelven fejezik ki magukat, fejlődik beszédkészségük is. A lovaglás során sokszor kapnak dicséretet, pozitív megerősítést a gyerekek. Egy-egy új feladat megtanulása során erősödik az önbizalmuk, büszkék saját teljesítményükre. A lovaglás, a lóval való foglalkozás oldja szorongásaikat, erősíti szeretetüket az állat iránt, és egy bizonyos felelősség alakul ki az állattal kapcsolatban. Megismerkednek alapvető biztonsági szabályokkal, alkalmazkodnak számukra eddig ismeretlen helyzetekhez. Rendkívül fontos, hogy a lovon nem lehet összegörnyedve ülni, ezért a helyes tartás kialakítását is segíti a lovaglás. Vissza...

Szülőklub (2005. 09.)

A tanév első összejövetele időpontjának megválasztása tekintetében sokat tanakodtunk, míg végül is úgy döntöttünk, talán a szülők többsége számára kedvezőbb, ha a tanév eleji szülőértekezlet napjára hirdetjük meg programunkat.
Ezúttal egy kellemes nyárbúcsúztató összejövetel keretében beszélgettünk tanévi terveinkről, s idéztük fel a nyári élményeket.

Az ebéd elfogyasztását követően körben is meghallgattuk a szülők beszámolóját a nyári szünetről. Jó volt hallani, hogy minden családban sikerült élményekkel gazdag programokat is biztosítani a gyermekek számára, még akkor is, ha elutazásra, nyaralásra nem jutott lehetőség.
Néhány szülő beszámolt arról az egyhetes nyaralásról, melyet a Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázata segítségével, s Iskolánk tanulói számára "Együtt-Értük" Alapítványunk támogatásával kedvezményesen vehettek igénybe. Mi pedagógusok örömmel nyugtáztuk, hogy a pályázati lehetőség figyelembe ajánlása, s a társuló alapítványi támogatás célba ért, s néhány szép, és emlékezetes napot biztosított az ezzel a felajánlással élni tudó családok számára.

A jó hangulatú együttlét során a beszélgetés közben felmerültek olyan témák is, amit nem terveztünk be, de jó dolog, hogy beszélgetni lehetett róla. Ilyen volt például tanulóink számítógép használatának kérdése. A beszélgetés adta a lehetőséget, hogy felajánljuk a szülőknek segítségünket a tekintetben, hogy megismertessük az eziránt érdeklődőkkel, milyen hasznos, játékos oktató programokat érdemes gyermekeikkel kipróbálniuk. Vissza...

INTEGRÁCIÓ – a megvalósulás kezdetén (2005. 10.)

Iskolánkban, sikerrel pályáztunk, a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítvány (FGYK) által kiírt Munkahelyi Gyakorlat (MHGY) Programra.
A Salva Vita Alapítvány által létrehozott, s magas szintű szakmai irányítása mellett működő programot, már 17 speciális szakiskola működteti az országban, s célja hogy az értelmi sérült fiatalok integrált munkavállalásához nyújtson segítséget.
A képzés, nem egy adott szakma elsajátítására irányul, hanem fiataljaink munkakészségének, szocializációjának fejlesztésére.

A program távolabbi célja, hogy a sérült fiatalok is a nyílt munkaerőpiacon megjelenhessenek, és mint tényleges munkavállalók, felnőtt életüket értelmessé tehessék, családjuk és környezetük számára értékessé válhassanak.

Iskolánkban eddig is kiemelt szerepet kapott a tanulók munkára felkészítése. Iskolai keretek közt fiataljaink dolgoznak kertben, fóliázó műhelyben, iskolai takarítók, karbantartók mellett. Különféle szórólapok széthordását vállaljuk, s a Kutató Intézet időszakos kiadványait is évek óta mi csomagoljuk és címkézzük. Az iskolát körülvevő park rendben tartásához szintén sok munkával járulnak hozzá növendékeink.

Az értelmileg sérült fiatalok számára a legmagasabb iskolai szint jelenleg a Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, amelyben 16-24 éves korukig tanulhatnak fiataljaink. Ezen az oktatási fokon kézműves mesterségek alapjait - bőrtárgy készítés, szövés, kerámia, varrás – valamint mezőgazdasági munkát, és háztartási ismereteket sajátíthatnak el tanulóink.
Mindez azonban nem helyettesíti azt a munkagyakorlatot, amelyet „igazi munkahelyen”, igazi élethelyzetben, igazi munkatársakkal, igazi vezetőkkel élhetnek meg.
Ennek a kérdésnek a megoldásához nyújt segítséget a Munkahelyi Gyakorlat program.

Örömünkre szolgál, hogy településünkön a martonvásári Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézete, az Akadémiai Nyomda kihelyezett részlege, Csiki Botond vállalkozó, ill. Tordas községben a Feldhoffer Kft. biztosít lehetőséget 2005. október 5-e óta programunkhoz. Vissza...

Ulwilla - zenekar hírei (2005. 1. félév)

E tanév első féléve mozgalmas volt a zenekar életében.
Szeptemberben a gánti Fecskepalota 11. Születésnapját ünnepeltük sok más "fészeklakóval" együtt.
Októberben második alkalommal jártunk az érdi kisegítő iskolában, s ugyanebben a hónapban egy számunkra ismeretlen területen, a Páva Körök találkozóján, Ráckeresztúron szerepeltünk, ahol elismerő szavakkal üdvözöltek bennünket.
November 26-án a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat megrendezésében "Mi mit tudunk" elnevezésű kulturális seregszemlén léptünk fel.
Nagy örömünkre szolgált, hogy iskolánkban a Mikulás - várás időszakában az ünnephez illő kis dalcsokorral köszönthettük tanulóinkat.
Új dallal készülünk karácsonyra, majd az azt követő, megérdemelt szünidőre. Vissza...

Szülőklub (2005. 11. 18.)

A Szülőklub idei harmadik rendezvényét 2005. november 18-án tartottuk, melynek témája "A civil szféra szerepe, lehetőségei a fogyatékosok segítésében" volt.

Orbánné Molnár Anikó üdvözölte az ezúttal igen szép számmal megjelent szülőket, majd üdvözölte és bemutatta összejövetelünk vendégét és előadóját, Kalmár Juditot a "Kézenfogva" Alapítvány munkatársát és megkérte, hogy meséljen az Alapítvány eredményeiről, tapasztalatairól.

Kalmár Judit bevezetőjében elmondta, hogy ő nemcsak mint munkatárs, szakember van jelen, hanem szülőként is, hiszen két felnőttkorú halmozottan sérült gyermeke van. Elmondta, hogy a "Kézenfogva" Alapítvány a lakóotthonok megteremtésében és kiépítésében volt annak idején kezdeményező szervezet. Elöljáróban elmondta, hogy ő mint szülő hosszú évek után jutott el arra a gondolatra, hogy gyermekei számára a biztos és nyugodt jövőt csak a lakóotthon biztosíthatja majd. Megértette, hogy a sérült gyermek idővel éppúgy le akar válni a szülőről mint az egészséges fiatal és el kellett fogadtatnia magával, hogy gyermekei harmonikus, nyugodt élete egy lakóotthonban valósulhat meg.
Ezután arról beszélt, hogy milyen lépésekre, teendőkre van feltétlenül szükség egy lakóotthon megvalósulásáig.
Tapasztalatai szerint az első igen fontos teendő a szülők körében történő igényfelmérés. Ezután meg kell keresniük a különböző társintézményeket, civil szervezeteket és nem utolsó sorban az önkormányzatokat. El kell dönteni azt is, hogy csak civil szervezet vagy önkormányzati is részt vegyen az otthon megteremtésében és működtetésében.

Ugyancsak nagyon fontosnak tartja, hogy az alapelvek, az elvárások egységesek legyenek (pl.: feltétlen szükségesnek tartja a szakemberek bevonását az otthon működtetésébe.)
Az egységes alapelvek és elvárások birtokában már könnyebb lesz a határozott céllal bíró program megtervezése és elkészítése.
A telkek és épületek kiválasztásában el kell dönteni, hogy egy régi épületet célszerűbb-e átalakítani vagy teljesen új épületet szeretnénk terveztetni, és hogy az épület funkcióját tekintve családias vagy intézményi jellegű legyen-e?
Nagyon fontos egy olyan építész megtalálása, aki megérti a szülők problémáit és azonosulni tud az elvárásokkal is.
Végül igen lényeges teendő, hogy a lakóotthon leendő lakói, a fiatalok is rendszeresen találkozzanak egymással, ismerjék meg egymást, közösen beszélgessenek arról, hogy hogyan képzelik el a jövőt.
Befejezésül megállapította, hogy a szülők rendszeres találkozói során el kell jutni oda, hogy a szülő ki tudja mondani a szorongásait, "kibeszélje magát", és el tudja fogadni, hogy a jövőt már nem a szülő szemével kell nézni hanem a gyerekével.

Orbánné Molnár Anikó megköszönte Kalmár Judit érdekes és tartalmas előadását. Vissza...

10. Mikulás kupa (2005. 12. 03.)
(Képek a cikkhez...)

Nagy izgalommal készültünk december 3-án a székesfehérvári Szent Miklós úszóversenyre immár 10. éve.
Ez alkalommal 15 tanulónk képviselte iskolánkat a regionális versenyen Szilvi néni felkészítésével, melyen 8 csapat (Budapest két csapattal, Székesfehérvár két csapattal, Sárbogárd, Mór, Dunaújváros és Martonvásár) mérte össze erejét.
Nagy büszkeséggel mondhatjuk el, hogy 13-an dobogós helyezést értek el.

I. helyezett (tetszőleges úszás):
Ulcz Erika
Bacsák Attila
Érsek Imre
Lelkes Attila
Somogyi Tamás

II. helyezett:
(tetszőleges úszás)
Lepsényi Tünde
Móricz István
Takács István

(hátúszás)
Ágoston Diána
Lovász János

(vegyesváltó)
Ágoston Diána

III. helyezett:
(tetszőleges úszás)
Hajzer Fanny
Nagy Ádám

(hátúszás)
Nagy Ibolya
IV. helyezett (tetszőleges úszás)
Góman Antal

V. helyezett: (hátúszás)
Király Roland

Természetesen a verseny végeztével megérkeztek a Mikulások is, akik kedves kis csomagokkal ajándékozták meg a résztvevőket.

Gratulálunk, további jó úszást kívánunk! Vissza...

Mikulást vártunk Székesfehérváron (2005. 12.)

Nemcsak vártuk, de találkoztunk is vele a Megyei Művelődési Központ II. emeleti színháztermében, ahová a "Vigyázó kéz" és a Lurkó Gyermekvédelmi Egyesület meghívásából jutottunk el.
A szórakoztató műsor megtekintése után nem maradt el a hagyományos tejszínhabos kakaó és kalács sem, ami megfért az itthonról vitt szendvicsekkel.
A bejelentést, miszerint megérkezett a Mikulás, óriási üdvrialgás fogadta. Amikor a martonvásári gyermekeket szólította a színpadra, izgalom lett úrrá rajtunk. Hirtelen nem tudtuk eldönteni, melyik dalt is énekeljük el az "Öregnek". Végül győzött a "Hulla pelyhes fehér hó…", amit Tóni egyenesen a mikrofonba, mi többiek, pedig a Mikulás fülébe fújtunk. Meg is lett a jutalmunk! Ráadásul a 3. Házbeliek, Éva néni által készített süteménye is díjnyertes lett, így aztán másodszor is meglátogattuk a színpadot. Földi Feri a "lesz még nyár is" jelszóra gondolhatott, amikor ajándékként a hűtőtáskát választotta. Mellénk szegődött a szerencse, mert a tombolán is sorra nyertünk. Telhetetlenségünk bizonyítására meglátogattuk az Ajándékszobát is, ahol mindenki választhatott magának egy kedvére való dolgot.
Azt, hogy még tizenkét szánkót is kapunk, már el sem akartuk hinni! Hívtuk volna a Mikulást, hogy felfogadjuk a rénszarvasos szánját fuvarozás céljából, csakhogy már nem volt sehol. Így megtette a busz is, amit Edit néni küldött értünk, s mindannyian átmentünk a Fejér Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat által rendezett "Mi mit tudunk" című kulturális seregszemlére, - de ez már egy másik történet. Vissza...

Mikulás ünnepség (2005. 12. 06.)
(Képek a cikkhez...)

Idén a Mikulás ünnepséget Miklós napján, december 6-án tartottuk az 5. és a 8. osztály szervezésében.

Az első program 11 órakor kezdődött a krampusz szépségversennyel, melyre minden osztály beöltöztetett 1 tanulót. Közülük választottak ki négyet, akik délután a Télapót kísérték: Dóczi Szilvia (3-4. osztály), Ágoston Diána (7. osztály), Órsós István (10. osztály) és Király Roland (10. osztály). Ezután Mikulásváró dalokat énekeltünk a gyerekekkel, közben Ági néni furulyázott.

Fél 1-kor elfogyasztottuk az ünnepi ebédet a szépen feldíszített ebédlőben, ahol ízlésesen megterített asztalok fogadtak minket. Délután 3 órakor - szépen felöltözve - minden osztály ismét összegyűlt az ebédlőben, de ekkor már vendégek is csatlakoztak hozzánk, és elkezdődött az ünnepi műsor. A szép versek után Harasztos István bácsi kis bábcsoportja adott elő nekünk egy mesét, melyet mindenki nagyon élvezett. Majd kis szünet után a felnőttek csillogtatták meg színészi tudásukat, eljátszották a gyerekeknek a Ludas Matyit. Miután véget ért a műsor, és visszavonultunk az osztályokba, eljött a várva várt nagy pillanat: a csoportokba bekopogtatott a Télapó. Sok-sok ajándékot kiosztott, mert úgy találta, nálunk minden gyermek jó volt.

A napot az osztályokban elfogyasztott vacsorával zártuk. Vissza...

Szülőklub (2005. 12.09.)

A Szülőklub idei negyedik összejövetelét 2005. december 9-én tartottuk. A téma ezúttal az "Ünnep" volt és a közelgő ünnepek kapcsán szülői segítséggel, gondolatokkal próbáltunk ráhangolódni az ünnep valódi lényegére.
A gyönyörűen feldíszített asztalok mellett Ragó Ferencné kolléganőnk köszöntötte a kedves szülőket, az érdeklődő nevelőket és mindenek előtt megkérte Orbánné Molnár Anikót, iskolánk igazgatóját, hogy röviden számoljon be a legutóbbi összejövetel óta történt fejleményekről.
Orbánné Molnár Anikó emlékeztetett arra, hogy Szülőklubunk legutóbbi rendezvényén a Kézenfogva Alapítvány egy munkatársa, Kalmár Judit a lakóotthonok megteremtésének lehetőségeiről beszélt és a feladatok közül elsőként említette a szülői igények felmérését.
A rendezvény után össze is állított egy igényfelmérő lapot, melyet elküldtünk a kedves szülőknek és örömmel tapasztaltuk, hogy néhányan már vissza is küldték, feltűntetve a különböző igényeket és elvárásokat.

Mindezek után pedig arra kérte a kedves Szülőket, hogy az előre elkészített különféle anyagokból (papír, textil, méhviasz, szalvéták és papírzsebkendők) Sztyéhlik Évike irányításával próbáljanak most néhány egyszerű de nagyon szép ajándékot, a karácsonyfára vagy az ünnepi asztalra elhelyezhető díszeket készíteni. Szülők és nevelők egyaránt nagy igyekezettel szorgoskodtak, melynek eredményeként néhány perc alatt valóban látványos "alkotások" születtek.
A mindvégig meghitt és kedves hangulatú rendezvény végén a január 13-i viszontlátásig jókívánságokkal búcsúztunk egymástól.
A legközelebbi rendezvényünk időpontja tehát: 2006. január 13. (péntek) délelőtt 10 óra. Az összejövetel alkalmával a beszédfejlesztés lehetőségeiről beszélgetünk és olyan egyszerű gyakorlatokat, játékokat mutatunk be, amelyek otthon is gyakorolhatók és játékos formában segítik a gyermekek helyes és érthető beszédének kialakulását.
Minden érdeklődött szeretettel várunk!
Kívánunk egyúttal minden kedves szülőnek és hozzátartozónak Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt! Vissza...

Szülőklub – színházlátogatás (2006. 02. 24.)

2006. február 24-én este színházba látogattunk a Szülőklub február havi programja keretében.
Az iskolába, 6 órára hirdettük a találkozót. Itt röviden tájékoztattam a szülőket a darab témájáról.

A Thália Színházba, az ”És a nyolcadik napon” című, fél nyolckor kezdődő előadásra 23-an indultunk el.
Szalay Kriszta: És a nyolcadik napon

Szalay Kriszta És a nyolcadik napon című darabja az anyasággal - a vele járó örömökkel, feladatokkal, nehézségekkel - foglalkozik. Megírását saját élményei indították el. 2 évig dolgozott elmegyógyintézetben. Első lányát egy Down-szindrómás kislányról - aki nagyon a szívéhez nőtt - nevezte el Krisztának. Középső gyermekére azt mondták, értelmi fogyatékos lesz. 3 éves küzdelem után a kislánya talpra állt. Ő pedig, mint édesanya, azt gondolja, sokkal több lett, hogy ezt a feladatot megkapta az élettől.
A szerző tehát saját tapasztalataira építve, valamint Down-szindrómás gyermekek szüleivel való beszélgetések alapján írta meg az "És a nyolcadik napon" című darabot. Egy 30 körüli, egyedülálló nő vállalja egy alkalmi kapcsolatból született gyermekét. A sors nagy feladatot mér rá: a gyermek Down-szindrómás. Hogyan alakul az anya, környezete, hogyan fejlődnek lelkileg? A darab humorral, öniróniával vegyített drámai jelenetekkel illusztrálja, hogy minden, amit az élettől látszólag pofonként kapunk, olyan feladatot hordoz, melyet, ha megoldunk, teljesebbé válhat az életünk.

Szereplők: Botond - egy 13 éves Down-szindrómás kisfiú, akit a Down Alapítvány ajánlásával sikerült megtalálni, valamint Szalay Kriszta (az anya), Orosz Helga (az anya barátnője), Martin Márta (a nagymama) és Cserna Antal (az alkalmi kapcsolat).
Rendező: Cserna Antal.
A cím eredete: A down-os szülők között járja egy mondás, mely szerint Isten 6 nap alatt megteremtette a világot, a hetedik nap megpihent, a nyolcadik napon pedig megteremtette a down-osokat, hogy szeretetet hozzanak a Földre.
A darab mélyen megérintett mindnyájunkat, szerettünk volna egy kicsit róla még magunk közt beszélni.

Az iskolába visszaérkezéskor, hangzottak el a szülők részéről az élmények hatására:
„Minden, amit láttunk, szóról szóra, így történik az életben is.”
„Bizony nehéz ezt végigcsinálni segítség nélkül.”
„Nekem jó, hogy van barátnőm, aki mellettem áll, segít mindenben”
„Nagyon jól éreztük magunkat, menjünk el máskor is együtt!”
Szívesen, máskor is!

Jó volt ezen az estén is együtt lenni!     Vissza...

Szülőklub (2006. 03. 10.)

A Szülőklub idei hetedik összejövetelét 2006. március 10-én tartottuk.
Ezúttal a nemi szerepekre való felkészítésről, a párkapcsolatokról beszélgettünk, olyan témákról tehát, amelyek minden szülő számára kiemelten fontosak, hivatalos fórumokon azonban alig hallunk róluk.

Ujszásziné Antal Ildikó köszöntötte a megjelent szülőket, és nevelőket, külön szeretettel üdvözölte Zolnai Erika pszichológust, aki vállalta, hogy az említett témákkal kapcsolatosan felmerülő nehézségekhez, problémákhoz megpróbál valamiféle segítséget, eligazítást nyújtani.

Ujszásziné Antal Ildikó bevezető gondolataiban többek között arról beszélt, hogy az ember egyik legfontosabb érzelmi alapszükségletének tekinthető a kielégítő emberi kapcsolatokra irányuló szükséglet. Semmi sem fontos annyira belső egyensúlyunkhoz, mint az, hogy mások elfogadjanak. A mások általi elfogadás erősíti az önelfogadást, ami hozzájárul a belső egyensúlyhoz és biztonsághoz, továbbá az önértékérzés, önbizalom és önbecsülés erősítéséhez.Tanulóinknak is, mint bárki másnak, szükségük van valakire, akihez gyengéden közeledhetnek, akivel együttérezhetnek, akinél vigaszt kereshetnek, akinek a simogatása megnyugtat és megerősít, akivel saját bizalmas, intim légkört alakíthatnak ki. Felnőtt körben ezt a partnert a szülő nem pótolhatja.A szexualitással kapcsolatos problémák nemcsak az értelmi akadályozottság következményei, az okok  a fiatalok függőségéből, mások által meghatározott életkörülményeiből, a szülők és a nevelők meghatározó véleményéből, a környezet toleranciájának gyengeségéből erednek.
A szexualitás sokáig tabu volt a magyar közoktatás rendszerében, a tartalmi szabályozás folyamatában. Az elmúlt években tapasztalható pozitív irányú elmozdulás ellenére, ennek a területnek a megközelítése, feldolgozása az értelmi fogyatékos fiatalok esetében a problematikus, a „kényes” témák kategóriájába tartozik. Különösen így van ez a középsúlyos értelmi fogyatékos (értelmileg akadályozott) populációban.

Zolnai Erika elöljáróban röviden bemutatkozott, mondott néhány mondatot munkájáról és munkahelyéről, majd örömmel üdvözölte a megjelent nagyszámú résztvevőket, akik között szülők és nevelők is egyaránt képviseltették magukat.Ezt követően nagyon őszintén, s nagyon egyértelműen fogalmazva mondta el saját, - a fogyatékos fiatalokkal való több éves foglalkozás során leszűrődött – gondolatait. Úgy fogalmazott:

A szexuális nevelés – a mindennapi életben történő értékátadás. Nem elég, ha csak beszélünk róla… A gyermekek, fiatalok a körülöttük lévő mintát utánozzák le, ez hat rájuk erőteljesebben.
A szexualitás életünk egy természetes része, s mint ilyen, van egy előtörténete, s van egy jövője. Ebből következően nem mindegy, hogy az intézménybe bekerülő gyermekek milyen értékeket, milyen esetleges félelmeket hoznak magukkal.
Előadónk beszélt arról a sajátságos tényről, hogy a sérült gyermekek esetében sokszor megkésik, vagy elmarad, hogy a kezdetektől fiúként és lányként kezeljék őket. A különféle nehézségek leküzdése mellett, túlságosan nagy hangsúly helyeződik arra, hogy a gyermek elméjét pallérozzák, s a személyiség fejlesztése, - s ily módon a helyes szexuális magatartásmód kialakítása – sokszor háttérbe szorul. A sérültség sok esetben jár együtt aszexualizálással.

Ahhoz, hogy egy intézményben megfelelő lehessen a gyermekek szexuális nevelése, kell egy egyértelmű, s a testület által elfogadott állásfoglalás, hogyan gondolkodnak az ott dolgozók erről a témáról.  Ennek kialakítása, kidolgozása korántsem könnyű feladat, hiszen mi felnőttek is különböző tapasztalatokkal, s különböző értékrenddel rendelkezünk e tekintetben.
Az int ézményi állásfoglalásban rögzíteni kell:
- Vállalja-e az intézmény, hogy felkészíti a fiatalokat a párkapcsolatokra.?
- Ha igen, milyen módon történik ez, s kinek a feladata?
- Hogyan készítjük fel a fiatalokat az esetleges visszaélésekkel szembeni helyes magatartásra?  Stb…

Végezetül hangsúlyozta:
Közös feladatunk, felelősségünk, hogy alkalmassá tegyük fiataljainkat a felnőtt életre, hogy megállják a helyüket, s ne váljanak kiszolgáltatottá.
A normákat, szociális készségeket elsősorban életszerű helyzetekben kell gyakoroltatni. A szexuális nevelés módszertanát, programját oly módon kell kialakítanunk, hogy az neveltjeink érdekeire, szükségleteire épüljön.

  Vissza...

Ugrás a lap tetejére

Vissza az archív cikkekhez